Február vége volt, de a kora esti lágy szellő kellemes tavaszi hangulatot árasztott. A nyitott ablakon betüremkedve, a mályvaszínű áttetsző függönyt táncra kérte. A szobában kellemes félhomály uralkodott és a másik szobából valami régebbi diszkószám hallatszott át. A félhomályos szobában két alak állt egymással szemben.

A nő is és a férfi is elvonult, hogy távolabb lehessen az ünneplő munkatársak mámoros hangulatától. Céges buli volt, de inkább csak kötelezőségből voltak ők itt. A férfi örült, hogy így alakult, végre kettesben lehet vele, végre elmondhatja neki, amit szeretne. A nő gyanakvóan nézett rá. Ugyan már több, mint tíz éve ismerte, de kiismerni még nem tudta, sokat még nem beszéltek, egymásról keveset tudtak. A nő néhány napja kapott egy verset a férfitól, egy szerelmi vallomást, ezért is érezte magát e szituációban kellemetlenül. De szerencséjére a férfi végre megszólalt.

-Mary Ann! Kérlek nehogy félreértsd a versemben írt dolgokat! Ez ugyan valóban egy vallomás, melyet nem tudtam már magamba tartani, sőt ha a világ elfogadóbb és barátságosabb lenne, legszívesebben szétkürtölném érzéseimet! De ez nem változtat semmin, nem akarok én tőled semmit, hisz már mindketten felnőtt emberek vagyunk, én is te is ha jól tudom, jó párkapcsolatban élünk. Főleg, hogy én a közeledbe sem érhetek sajnos! Én e versemmel csak rajongásomat szerettem volna megmutatni, szépséged előtti tiszteletet leróni, minden egyes porcikád utáni vágyamat kifejezni! Mert tudd meg, hogy csodás lényednek nincs oly millimétere, mi ne tetszene!

A nő nem tudta, mondjon e bármit is! Szabadon hagyott, formás vállairól lecsúszott ruháját kicsit visszatessékelte. Egy-két éve eszébe sem jutott volna, hogy pont ő, pont ez a férfi fog neki ilyeneket mondani majd egyszer. Meglepte a dolog mindenképp, és kellemesen hatott egójának a vallomás, de most mit tegyen a férfivel? Gondolataiból a férfi zökkentette ki.

-Romantikus, őszinte alkat vagyok kedves Mary Ann! Ez van nem tudok mit tenni, és amikor elkap az ihlett és a közlés nem tudom visszafogni magam. Én az egésszel csak egy kicsit fel szerettem volna hívni magamra a figyelmet, hogy kedvelj engem, tudd számíthatsz rám! Hogy tudj hová rakni engem, hogy mosolyodból, kedves szavaidból kicsit több jusson nekem! Ha ezeket elérem, nekem már beteljesült a szerelmem! Remélem ezzel a vallomással nem eltaszítottalak magamtól, remélem benned is fellelhetőek a romantika lángjai!

A nő mindig is akaratos, magabiztos volt. Nem mutatta volna ki a férfi felé, hogy szavai hatnak rá. Pedig legbelül mindig is a törődésre, szeretetre, szerelemre és a romatikára vágyott! Kecses kezével a szájához emelte a poharát. Valami furcsa koktélt szolgáltak fel, amivel még nem találkozott. Belekortyolt, finom volt. Lehet jobb is ha iszik még egy kicsit!

-Engedd meg nekem kedves Mary Ann, hogy szeresselek, hogy pillantásommal keresselek, hogy rajonghassak érted! Engedd meg nekem, hogy e egyirányú szerelmem legalább álmaimban kiteljesedhessen! Mert akkor én boldog leszek mindörökké! És azt kívánom, hogy legyél te is az! Szeressen a párod örökké, tiszteljen és rajongjon érted, mert nálad jobban nincs nő ki ezt megérdemelné! Most viszont szerintem menjünk vissza a többiek közé, mert a végén még pletykálkodásnak adunk alapot!

A nő letette a poharát, majd előbb gyönyörű kezével megsimogatta a férfi borostás arcát. A férfi összerezzent, elérzékenyült. A nő ezt észrevette, közelebb hajolt hozzá egy csókot lehelt a férfi arcára. Majd a fülébe súgott. - Köszönöm! Nagyon köszönöm!

A szél az üres szoba ablakának függönyét továbbra is táncoltatta, de a romantikus pillanatok után már keringőt jártak.