Legalább csodás pilláid rebbentenéd meg, hogy ne érezzem magam egy szörnyetegnek! Legalább reagálnál vallomásaimra! Legalább lenne egy szavad vágyaimra! Akár közöld velem, hogy hagyjalak már, soha-soha ne nézzen rád e szempár! Akár küldenél néha egy-két mosolyt, így csillapítanád e ártatlan fogolyt! Vagy velem is beszélnél tizenöt percet, akár arról, hogyan írtam eme verset. Tudom nemet mondtál, számodra egy senki vagyok, de tényleg rosszul teszem, ha ilyeneken agyalok? Tudom, hogy elérhetetlen vagy mint egy szivárvány, de tetteim értékeld kérlek te gyönyörű ármány! Érzések, érzések! Kísértések, kérdések! Gyötrő szerelem! Kérlek! Kegyelem! Önt szeretem, szeretem! Gyönyörű, kínzó szerelem!
